gyorselemzés a Brit Nagydíjról
A Red Bull Racinggel kapcsolatban már kismilliószor elsütötték ilyen-olyan szóviccek keretében a „Red Bull szárnyakat ad!” szállóigét, ám Silverstone-ban Mark Webber megtapasztalta, hogy ha úgy adódik bizony nemcsak adni, hanem elvenni is tudnak a bikák.
Történt ugyanis, hogy a milton keynes-i gárda germán üdvöskéje a harmadik szabadedzés megnyerése közben beleütötte az orrát a vadonatúj és tükörsima silverstone-i aszfalt dolgába. A csapatnak nem volt tartaléka az új fejlesztésű szárnyból, illetve volt, csak azt épp valami ausztrál kocsiján tárolták. Mit volt, mit tenni, szép csendben átpakolták az alkatrészt Seb herceg bikájára. Christian Hornert kérdezték, hogy vaj’h milyen ideológia lapult az orrcsere mögött, de sajnos álmoskönyv hiányában habogását képtelen voltam dekódolni, annyi azért lejött, hogy ő biztos benne, hogy Markot ez cseppet sem zavarja, de erről úgyis mindannyian meggyőződhettünk, pl. a rádióbeszélgetésből a levezető körön, vagy a kiszállás utáni kézmozdulatából, vagy ebből. Webber teljesítményét nem kell különösebben ecsetelnem, időmérőn pariban volt az elorrzóval, rajt magáért beszél, a többi meg formalitás. Én még az Albert herceggel való pacsizás környékén is azoknak hittem, akik Webbert középszerű iparosnak tartották, évi kb. 2 szalmalángolást beiktatva. A valenciai szárnyalás után pedig garast nem tettem volna rá. Az akkori produkcióhoz én biztos nem találnék annyi jattot a Földön, amivel már el mernék menni a forgalmi vizsgára. Mark nálam több mint rehabilitálta magát a volt katonai repülőtéren. Sokáig ez Seb hétvégéjének nézett ki, de lám-lám, egy elrontott rajt (Vettel szerint a kuplung volt a ludas, ami jó ötlet, már csak azért is mert az biztos nem fog tiltakozni ez ellen) és egy érintő Hami McLarenjén kész csodákra képes. Meg kell hagyni, így is nagyot autózott, de SC periódus minden bizonnyal kellett ahhoz, hogy ne üres kézzel és lógó orral kullogjon haza a német.
A McLarennél Valencia óta az új fejlesztési csomag körül forgott a világ, annak ellenére, hogy ott rajuk kívül a nagy csapatok már lemásolták a Red Bullét elkészítették az új kipufogórendszerüket, az Európai Nagydíjon csak a wokingiak tudtak lépést tartani Vettellel. Mégis egy hete még sorsdöntőnek nevezték az új aero csomagot, aztán a futam előtt már csak rébuszokban válaszoltak az újságírók topikba vágó kérdéseire, a szabadedzések alatt meg mindenki számára világossá vált, hogy a csomag bevetése egyelőre méretes bukta lenne. Így a McLaren szerelői (gondolom nem kevés ritalinnal megtámogatva) péntekről szombatra visszaépítették a régi diffúzort, amivel aztán az időmérőn Hamiltonnak (saját bevallása szerint élete körét megfutva) sikerült elérnie azt a bravúrt, hogy nem kapott egy másodpercet se a Red Bulloktól. Button kevésbé ihletett állapotban vezetett és jó eséllyel a szerelőknél se maradt elég speed a második számú autóra: 14. rajtkocka. A futamon Lewis remek startot követően granadai angol lelkét is kitette a hazai pályán (21 grammal csökkentve az összsúlyt), de ez se volt elég Webber ellen. JB még a futam előtt nyilatkozta, hogy szerinte, aki idén világbajnoki álmokat szövöget, annak bizony muszáj minden versenyen az élmezőnyben szőni. Futam előtt úgy tűnt, hogy ez pont neki nem fog összejönni, de a 6 helyes előrelépéssel az első körben, valamint egyenletes versenytempóval sikerült tűz- és Hamiltonközelben maradnia.
A lassan két éve sínylődő Ferrarinál ezen a hétvégén az autóból kinézett egy szolidabb vasárnap délutáni pezsgőfröcskölés, persze csak abból amilyeket nem Massa vezeti. Alonso pocsék rajt után bíztatóan ment, egészen amíg Kubica nem kergette ki a pályáról épp maga elé szabálytalan megelőzése után ki nem derült, hogy a versenybíróknak is van némi humorérzékük: a boxutcai díszmenet kiosztása előtt beküldték elé Ferni kedvenc Saftey Car-ját is, hogy garantált legyen az agyvérzés. (Az F1 istenei se mentek a szomszédba, ha Alo cukkolásáról volt szó, az ominózus manőver után 2 körrel belepiszkáltak a lengyel kiegyenlítőművébe.) Két idegösszeroppanás között a leggyorsabb kört így is sikerült megámokfutni, valós tempót tekintve talán a McLarenek környékén is végezhetett volna a ferka, ami persze hosszú távon még mindig édeskevés lenne Alonsonak és remélhetőleg a csapatnak is. Ellenben Massának kb. annyira megy idén, mint nekem a zongorázás. Az időmérőn csapattárshoz képest sikerült benyelni egy könnyed hét tizedet a nem létező tapadás lázas keresése közben. Rajtot legalább jól elkapta, persze csak azért, hogy a 2 sorral előrébb induló Alonso autóján lehessen kilyukasztani a papucsot, nehogy futam után egy másik csapatra lehessen fogni az ütközést. A felejthetetlen utolsó box látogatás alatt pedig azt hiszem nem csak én hallottam lelki füleimmel a Benny Hill Show zenéjét.
A Mercedes GP Shanghaj után újra kinyithatta a lassan pókhálósodó vitrint, Nico Rosberg harmadikként találkozott a pepita zászlóval. Persze ehhez az is kellett, hogy különféle okokból szinte a komplett élmezőny elhasalt előtte, de az vitathatatlan, hogy az ezüstnyilaknak a középmezőny sűrűjéből sikerült kikecmeregni, habár Nico egész egyszerűen csak az oberhauseni pszichopolip kezét
Utolsó soraimban szeretnék emléket állítani a ~118. szezonját töltő, mégis Schumi alázó kicsattanó formában száguldozó Rubens Barrichello 5. helyének, valamint a látszólag japán, ám pl. mostani szereplése alapján sem a sato-i örökség továbbvivését zászlójára kitűző Kamui Kobayashi 6. helyének, mindketten elégedettek lehetnek magukkal, ahogy a szebb napokat megélt istállóik is.
